A Wushu gyakorlása Nagyváradon a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején kezdődött. Ebben az időszakban néhány vakmerő, a Kung Fu-filmek által lenyűgözött fiatal próbálta gyakorolni ezt a misztikus sportot. “Önvédelmi kör“ elnevezéssel álcázva, nehezen beszerezhető könyvekből és újságokból tanulva ezek a fiatalok nagy lelkesedéssel edzettek. Titokzatos stílusok bukkantak fel hirtelen, majd ugyanolyan gyorsan tűntek el a süllyesztőben.

A nagyváradi harcművészet élő legendája Burchardt Pál (Pali), az első feketeöves Shotokan Karate-s, az elsők között kezdte a Kung-Fu felfedezését. Napjainkra  az  “öreg harcos”  buddhista Lámává lett, életútja elismerésre méltó.
Az első akinek sikerült erős és elismert szervezetet építenie az Shifu Iancu Nicolae volt.

.

A kezdeti stádium jellegének megfelelően, a tehnikai részletek  tanulmányozásának leginkább enciklopédikus jellege volt. Mindenből egy kicsit tanultak, az akkor elérhető tananyagból. Mindez eltartott 1986-ig, amikor a Kínai Wushu csapat Bukarestbe látogatott egy bemutató erejéig. Shifu Iancu beépítette az edzésprogramba a kínai sportolók bemutatójának anyagát. Az edzések különösen bonyolulttá váltak de immár biztosak voltak benne hogy autentikus Kung Fu-t gyakorolnak. Az edzések előtt a haladók  ’Qi Gong’ gyakorlatokat végeztek- a híres ’Pa Tua Qin’ gyakorlatot. Kezdetben leginkább a  ’Shaolin’ stílus legfontosabb formagyakorlatait tanulták a tanítványok, majd később az ’Északi Box’  és a ’Déli Box’ gyakorlatait. Ugyanakkor több más stílust is tanulmányozhattak és gyakorolták a fegyverek használatát is.

   A befektetett kemény munka és a lelkesedés eredményekénk lassan jöttek az eredmények. Elsőként a Karate követői, akik kezdetben a Kung Fu-t egyfajta balettként emlegették- néhány baráti találkozót követően elismerték a csapat értékeit. Következtek a környező városokban tartott bemutatók, melyek eredményeként sorra alakultak az újabb csapatok- az első Nagykárolyban, 1986-ban.
A csapat immár nevet is kapott: ’Hong Long Kwan’, melynek jelentése: ’A Vörös Sárkány Iskolája’.  Ezután, 1987 és 1990 között több erős bukaresti és budapesti csapat tett náluk látogatást, melyekkel a jó kapcsolat később is megmaradt.
Ugyanebben az időszakban, Kínában kidolgozták a kötelező gyakorlatokat az ’Északi Box’, ’Déli Box’ és a ’Tai Qi’  stílusokban. 1988-ban Shifu Iancu a csapatot a ket stilusra felosztva letre kivant hozni ket csapatot: az ‘Északi Box’ és a ’Déli Box’ csapatot. Maximalista lévén elhatérozta hogy csak az egyik ággal mégpedig  a ’Déli Box’ stílussal foglalkozik tovább.Kijelölte egyik legjobb tanítványát, akinek a fizikai adottságai leginkább megfeleltek az Északi Boxnak és rendelkezett vezetői ambíciókkal is, hogy alkosson egy ’Északi Box’ csapatot. Ez a tanítványa volt Romeo Galantai, aki ekkor külön úton indult el, sikeresen vezetve a jelenben is Wushu csapatát. Tevékenységéről többet is megtudhatnak a következő linken:http://www.golddragon.ro.
Az 1990.-ben rendezett F.R.A.M. alapító gyűlésre a csapat szavazati joggal rendelkező képviselőket küldött. 1991-ben a csapat résztvett egy nagysikerű nemzetközi bemutatón.
A  második, F.R.A.M. által szervezett edzővizsgán Shifu Iancunak  nem kevesebb mint 8 tanítványa kapta meg az edzői rangot. Ugyanekkor Shifu Iancu elnyerte az 5 Duan Fekete Öv fokozatot.Ez volt az addigi Wushu mozgalom legpezsgőbb időszaka Nagyváradon.
A nyolc, frissen vizsgázott edző sorra új csapatokat indított, közülük ketten Temesváron kezdtek edzői tevékenységet. Nagyváradon ekkor már a Wushu-tanítványok száma meghaladta a 200-at.
Ebben a fejlődési és kiteljesedési szakaszban a sportolók éppen megfelelő életkorral és felkészültséggel rendelkeztek volna ahhoz hogy bemutatókon és versenyeken bizonyítsanak. Az ország más területein tevékenykedő Wushu-sportolók rövid idő alatt nagy értékű nemzetközi elismerésre tettek szert. Eljött végre a nagyváradi sportolók ideje is. És ekkor, 1991-ben Iancu Shifu aki nem kívánt sportmenedzserré válni, visszavonult a sport-wushutól. Mindig is a tradicionális értékeket tisztelte,  képes volt a semmiből létrehozni egy erőteljes Wushu-szövetséget, de nem találta helyét a sport világában, a csillogó medálok, szponzorok és a  különböző politikák közegében.. Shifu Iancu folytatta azt, amihez a legjobban értett: alapított egy tradicionális Kung Fu csapatot, az 5 elem stílusára építve, melyhez természetesen minden edzője és haladó tanítványa csatlakozott.
Ugyancsak 1991-ben Shifu Iancu kijelölte az egyik edzőjét a sporttevékenység koordinálására. Ebben az évben a Nemzeti Bajnokságon  két sportoló vett részt, mindketten a harc versenyszámban. A mester segítsége nélkül a fiatal sportolók nem boldogultak a sportéletben. Eképpen zsákutcába kerülve, a mester irányítása nélkül a fiatalok többé nem vettek részt  a megmérettetéseken, de a mester továbbra sem kívánt részt venni a sporttevékenységben.. A csapatok többé nem szerepeltek a versenyeken, felbomlott a kapcsolatuk a Föderációval és elveszett egy különlegesen felkészült generáció a sportélet süllyesztőjében.
Mégis, ennek a kornak az aranynemzedéke, azok a lelkes fiatalok megérdemelik hogy felidézzük neveiket, vagy az edzőteremben használt ragadványneveiket:
Lajos, Hóhér, Vampirul ( Dan Micle), Spenót, Matilla, Csaba, Sonea, Calin Flora,Leontin; Marincas, András, Órás, Órás Adi, Juci néni, , Bakó Csaba, Arabandi, Kis Éva, Alice Gallovits, Kis Leo; Erika Erdődi, Böme (Bölöni Melinda), Szilágyi Kinga, Adina (pe atunci Titeica), Jankó Tibike, Kati, Toe, Zoli Papp, Gringo,Dallos Lóri, István Szokolski, Romi Galantai és alulírott, Kovács Géza .
Elnézést kérek azoktól, akiknek neve már nem jut eszembe, arcuk nem veszett feledésbe, most is magam előtt látom őket. A felsoroltak közül Spenót jelenleg New Yorkban edz egy Shaolin mesterrel, István folytatja a Shaolin stílus egyéni tanulmányozását, Órás Shotokan versenyeken indult, Hóhér pedig markáns tagjává vált a Magyarországi Shaolin Szövetségnek.
A sportolók által 1991-ben alapított kereskedelmi társaság amely a sporttevékenység támogatása érdekében jött létre, illetve az edzők egyikének kijelölése a sporttevékenység koordinálása végett, sajnos nem bizonyultak sikeres intézkedéseknek. A csapatok sorra bevégezték tevékenységüket.  Shifu Iancu 1992-ben szörnyű munkabalesetet szenvedett, melynek következtében visszavonult a tradicionális Kung Fu gyakorlásától. 1994-től Shifu Iancu végleg visszavonult a harcművészetek porondjáról. Az edzők és a haladó tanítványok csapata  szétszóródot  külföldön. De, amint azt tudjuk, egy valódi harcművész soha nem hagyja abba végleg az edzést, a szóbeszéd szerint Shifu Iancu továbbra is edz és ez a gondolat örömmel tölt el bennünket.
Shifu Iancu visszavonulása után, 1994 a megmozdulás tovább folytatódott Kovács Géza edző irányítása alatt.