MI AZ A WUSHU?

  A ‘Wushu’ irodalmi fordításban harci művészetet jelent. A ’Wu’ azt jelenti: harci, katonai, a ’shu’: művészet, módszer. Ugyanakkor a Wushu jelentése általában a kínai harcművészetekre vonatkozik.

A világban a kínai harcművészetek a ’kung fu’ vagy ’gongfu’, esetleg ’gungfu’ elnevezés alatt váltak ismertté.
Szabadfordításban a  ’kung fu’ azt jelenti: ’nagy erőfeszítések árán elért eredmény’. Ebben a kontextusban azt mondják az olyan személyről Kínában, aki már elért egy mesteri szintet egy bizonyos területen, hogy ’jó kung fu-ja van azon a területen’.
Túl minden szakkifejezésen, a harci jártasság megszerzése- a wushu, illetve a nagy energiabefektetéssel szerzett eredmény- kung fu- szükségessé teszi a dolgok mélyebb értelmének a feltárását. Egyéni tanulmányozása motivációt igényel és egy célra van szüksége, melyet el akar érni. Az önfegyelem egy másik, feltétlenül szükséges összetevője, amely nélkül nem lehetséges egy komoly erőfeszítés kifejtése.
Általában meglehetősen sok évre van szükség a tudás gyűjtéséhez,  a gyakorláshoz és a megtanultak tökéletesítéséhez.Tehát a motiváció, az önfegyelem és a ráfordított hosszú idő mind meghatározó tényezők a kínai harcművészetek elsajátításában.
A következőkben bemutatunk néhány állomást a wushu történelméből és felelevenítünk néhány alapvető stílust.

A KÍNAI HARCMŰVÉSZETEK RÖVID TÖRTÉNETE

  A történelmi dokumentumok alapján az első harcművészeti módszerek a legendás Chin Shi Huang Di első kínai császár  nevéhez fűződik.Igen leleményes, hozzáértő tábornoknak bizonyult, egyesítette a kínai királyságokat, ezzel megalapozva egy erőteljes császárságot. Időszámításunk szerint 2698-ban lépett trónra. A katonák felkészítésére használt módszer egyfajta tranta, amit ’Jiao Di’ néven ismerünk. Ez a rendszer fejlődött tovább a Qin dinasztia idején i.e. 221-ben melyet ’Jiao Li’-nek neveztek. Ez a rendszer rúgásokból, gáncsolásokból, csavaró tehnikákból és a létfontosságú pontokra irányuló támadásokból állt. Napjainkban létezik egy harci rendszer a ’Shuai Jiao’, amely ebből az ősi katonai módszerből ered.

Jelentős mértékben hozzájárultak a harcművészetek kialakulásához a nagy klánok, melyek folytonos konfliktusban álltak egymással. Minden egyes klán egy saját harci módszert gyakorolt, melyet nagy titokban tartottak a maximális hatékonyság érdekében. Ezekből a harci módszerekből alakult ki több klasszikus kínai stílus.
A mai harművészetek egy másik forrása a szerzetesek által gyakorolt tornagyakorlatok rendszere volt. Eleinte ezek csupán energetikus tornagyakorlatok voltak, később azonban átalakultak hatékony harci stílussá. A taoista szerzetesek már i.e. 500 körül használták ezeket a gyakorlatokat.
Időszámításunk szerint 220 körül egy orvos, Hua T’uo készített feljegyzéseket egy mozgássorozatról, amit  ’Az öt állat játéka’ néven említ, a következő öt állat szereplésével: tigris, szarvas, medve és a madár. Ez a mű szolgált alapul sok későbbi utánzó harci rendszernek. Az energetikai tornagyakorlatok alapján később Qi Gong iskolák alakultak- ezek a belső energiák tudatos irányítását tanították a testen belül.

  I.Sz. 500 körül a hindu szerzetes Bodhidarma, Kínába érkezett hogy buddhizmust oktasson.
A híres Shaolin kolostorban kidolgoztak egy sor tornagyakorlatot  ’Lo Han 18 karja’ néven- ez energetikai gyakorlatokat tartalmazott a szerzetesek egészségének megőrzésére. Idővel ezek a gyakorlatok alakultak át az erőteljes Shaolin harci tehnikává.

  Yu Fei admirális, aki a Déli Song dinasztia idején élt  az 1100-as években, kifejlesztett a császári hadsereg számára egy új és nagyon hatékony harci rendszert.
Ő alkotta a híres   ’a 108 tehnika’ amelyek a ’Ying Zhao’ a saskarom stílus alapjait képezték. Ezt a rendszert alkalmazva, a kínai hadsereg sikeresen visszaverte a portyázó lovasok hordáit, akik az északi sztyeppék felől támadtak. A saskarom stílus atyja, nagy hazafi, legyőzhetetlen harcos a kínai nép tiszteletének és szeretetének örül mind a mai napig.

A misztikus Wu Dang hegységben, a taoista gyakorlatok származását az idő homálya fedi. I.sz. 7. században feljegyezték itt egy taoista kolostor létezését. Az ezt követő évszázadokban számos templom és palota épült itt, legtöbbjük az 1400-as években, Zhu Di császár uralkodása idején.
A különleges szépségű környezet szerzetesek generációit inspirálta egy komplex meditációs technika, energetikai rendszer és harcstílus alkotására, melyek az átfogó 
’Wudang stílus’ elnevezés alatt vált ismertté. Ebben a rendszerben született a ’ Taijiquan stílus’ is, amely jelenleg igen elterjedt az egész világon.
A 16.- 19. században, a kínai harcművészetek robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül. Eképpen, jelenleg már több száz stílus létezik. Sokan közülük eltűntek az idő süllyesztőjében, vagy egyszerűen feledésbe merültek. Sok értékes stílus azért tűnt el, mert a mesterek akik gyakorolták őket, életüket vesztették mielőtt még továbbadhatták volna azokat.  A kulturális örökség megőrzése végett, a Kínai állam vezetősége elhatározta az 1950.-es években, hogy összegyűjti és rendszerezi a wushu különböző stílusait. Eképpen látott világot a  ’modern’, vagy ’kortárs wushu’ néven ismert rendszer. Az új sportág lendületes fejlődésnek indult, és a 2008.-as olimpiára Peking-ben olimpiai sportágnak javasolták.